Amikor meglattam a tiz eve nem latott Kozepfoldet (akik nem ismerik a filmeket es a konyveket: az iro egy egesz mesevilagot teremtett amiben komplett nepek elnek, sajat nyelvvel amit az iro valoban megalkotott; sajat tortenelemmel es kulturaval. olyan, mintha egy filmet neznek Svajcrol vagy mondjuk Kambodzsarol.), joleso melegseg aradt szet bennem. Hazaerkeztem Kozepfoldere. Egy olyan vilagba, ami tele van ismeretlennel es veszedelemmel (ahogy a tunde urno, Galadriel mondja: " A vilag teli lett veszedelemmel..."), de nagyon komoly ertekek allnak ezekkel szemben. Es ezeknek az ertekeknek a menten, ezeket az ertekeket kovetve meg elnek nepek. Peldaul er valamit az adott szo...letezik az igazi huseg egy ugyhoz, ilyesmi.
A film elott azt gondoltam, Peter Jackson es csapata egy utanerzest alkothatott, es a bevetel miatt felfujtak ezt az alig nehany szaz oldalnyi meset kilenc oras filmme. Nagyot tevedtem. A mese nem felfujva van, hanem atirva; a konyv alapul szolgal valami teljesen masnak. Tolkien "Bilbo, a Hobbit" cimu meseje alibiul szolgal annak, hogy egy csodas vilagban idozzunk, izek, arnyak, hangulatok, szagok, csodak kozott. A filmvaszonrol kiharsog a madarak eneke, a fu dalolasa, a jeges hegycsucsok hideg fuvallata. A Hobbit elso resze lubickol Kozepfoldeben. A film ritmusos, de egyre gyorsabb. Peter Jackson es tarsai (nem gyozom hangsulyozni: tarsai; ugyanis a Gyuruk Ura harom reszen tokeletesen ugyanaz a tarsasag dolgozott es mindannyian Oszkart nyertek-nem csak csoportosat, hanem kulon-kulon is, a hangeffektektol elkezdve a zenen keresztul a latanytervezesig es a rajzokig mindent megnyertek nevezetesen a harmadik resszel)a tenyerukon hordozva minket beleultet egy csodalatos keretbe.
A film elejere nehezen talalok mas szot, mint hogy furcsa es meglehetosen humoros. Az ember azt gondolna, igazabol valami idetlen, filmes viccrol van szo mikozben Jackson bemutatja a figurakat. Ahogy a film halad, egyre komolyabb es szerencsere levetkozi az idetlenseget. Kiemelkedo inyencseg, hogy a film bele van helyezve a Gyuruk uraba ido tekinteteben is. Peldaul a Gyuruk Uraban a Bakacsin erdo egy veszelyes hely ahol mindenfele torz teremtmenyek jarnak, igy nem szabad elhagyni az Utat (ami onmagaban is szimbolikus egyebkent). Itt, a Hobbitban tanui vagyunk a csodalatos erdonek amelybe besomplyog a gonosz, a fekete magia okozta halal,a homaly, amelyben a Gyuruk Ura elso filmje az elso ot percben beszel, olyan jelentosen megmergezte Egesz Kozepfoldet. Itt tehat a nyugtalanito esemenyek kezdetenek lehetunk tanui. Akik nem olvastak a Gyuruk Urat, nem tudhattak, miert es miota terjedt ez a nyugtalanito homaly ("egy homalyrol suttogtak keleten..."), s miert nem reagaltak Kozepfolde uralkodoi, vagy ha reagaltak is, miert nem sikerult megelozniuk Szauron visszatertet.
Rengeteg utalas es csatolas van az idorendi sorrend tisztazasara es bonuszkent egyszer visszacsatolunk a Gyuruk ura legelso kepsora elotti tortenesre, ahol Frodo azt mondja Bilbonak, kinn megvarja Gandalfot ( a Gyuruk ura azzal kezdodik hogy Gandalf dudolgatva bekocsikazik a Megyebe, es Frodo az utjat allja-most pedig visszaterunk oda, ahol kilep az ajton!) Rengeteg mindent megertunk amit a Gyuruk Uraban csak az erthetett, aki olvasta a konyvet es jaratos Tolkien csodalatosan bonyolult vilagaban. Tanuja lehetunk a tunde-torp ellentet gyokerenek, Galadrien es Gandalf nagyon kulonos, intim kapcsolatanak ami igazan atmelegiti a szivet ("Mindig itt leszek neked, Gandalf, barmerre jarsz!").
Galadrielrol peldaul csak a Gyuruk Urat latvan nem feltetlenul erthettuk, hogyan kommunikalhat szavak nelkul a Gyuruk Szovetsegeinek tagjaival. Most erre is jon magyarazat es raadasul ugy, hogy mikozben megkapjuk az informaciot, megertjuk a ket szereplo melyen rejlo lelki osszefonodasat. (Nem tudom, emlekeztek-e ra de a Gyuruk Uraban egyetlen apro jelenet van ahol mindketten jelen vannak, de akkor sem beszelnek egymassal! Semmifele jel nincs ra, hogy ok ketten szoros kotelekben allnak, csak Galadriel egyetlen mondata: "...Mert belezuhant a melybe...". A Gyuruk Ura nezoje nem ertheti, mit jelent ez igazabol Galadrielnek.
Jacksonnak maradt egy pici energiaja arra is hogy a torpok karakteret egy picit leirja (tizennegy szereplorol van szo akik allandoan egyutt vannak, tehat nagyon nehez vallalkozas megmutatni a karaterbeli kulonbsegeket!)
Szamomra igazi gyonyoruseg hogy a film foglalkozik a Barna Magussal, aki egyebkent a Gyuruk Ura konyvben van jelen de a filmbol kimaradt. Bar a konyvben keves az informacio rola, a filmben szamomra komoly jelentoseggel bir. Nem feltetlenul a tortenet szempontjabol, hanem mert csodalatos szint ad Kozepfoldenek. A Barna Magus egy furcsa szerzet aki a (kesobbi!) Bakacsin erdo kozepen el egy kis kunyhocskaban amelyben mindenfele allat van, egerkek, sunik, madarak; mindenkinek sajat neve es szemelyisege van. A magus,akinek hajaban egy madarpar feszkel, ossze van kotve a folddel es annak legaprobb teremtmenyeivel is. Neki minden elet szamit, igy peldaul minden magikus erejet felhasznalja hogy meggyogyitson egy sunit, akinek nyelven, csak ugy mint minden allaten, ert. Szaguldo, sokfogatos szanjat bator nyulak huzzak. A magus flugosnak latszik, de nem az -csak egy a termeszettel. Azaz o a Termeszet. O csak Letezik. Fittyet hany a latszatra. Szivhez szolo, remek figura aki emlekeztet arra, hogy minden egyes es elet szent. Nem, nem azt hogy szamit-hanem hogy igazi kincs. Legyen az kiseger vagy ember.
Az ifju Bilbot jatszo szinesz meglehetosen tehetseges alak akinek jatekat en nem igy dirigalnam, de nem hinnem hogy ez szamit Peter Jacksonnak. Nem lennek meglepve ha bohoc-technikara lett volna szakosodva, de kesobb megmutatja hogy mast is tud. Kozepfolde csapatanak egyebkent sem a szineszek az igazi erossegei (bar mindegyikuk jo teljesitmenyt nyujtott, kiemelkedo szamomra csak Elijah Wood (Frodo) es Sean Austin (Samu) volt).
No es Gollam! O igen, Gollam! A csucsfigura, az emberiseg mintaja! Amikor Bilbo atmenetileg elszakad a torpoktol s egyedul marad, talalkozik Gollammal. Itt talalja meg a Hatalom Gyurujet, amelyrol az egesz Gyuruk Ura szol s amely jelenet benne is van a Gyuruk ura filmben. Gollam meg akarja ot olni, majd uzletet kotnek: harom talaloskerdessel fogjak eldonteni, mi legyen. Ha Gollam nyer, megoli Bilbot, ha viszont ez utobbi nyer, Gollam kivezeti ot az utvesztobol. A jelenet remekul van megirva, hiszen eletre-halalra jatszanak; es mindegyikuk kap eleg segitseget ahhoz a sorstol hogy dontetlen legyen az eredmeny. Ekkor Bilbo, hogy mentse az irhajat, csal: egy kerdest, de nem talalos kerdest tesz fel Gollamnak. A ket szereplo a szavakkal jatszik; mikozben Gollamban komoly csata dul a ket enje kozott is. "Mi van a zsebemben?" kerdezi Bilbo. Gollam felhaborodik, hiszen ez csak kerdes, de nem talalos. Azt orjongi-zokogja: " Vesztettem, vesztettem..." (Marmint a jatekban!) majd a zsebebe nyul es rajon hogy nincs meg a gyuruje. Megerti hogy Bilbonal van es felorulten visszafordulva azt suttogja: "Elvesztettem!" (Marmint a gyurut!).Szaz szazalekosan eltalalt jelenet pontosan a film haromnegyedenel.
Egy nem tul erdekes torpos-orkos uldozeses jelenet utan visszaterunk a Bilbo-Gollam parosra. Bilbo veletlenul felhuzza a gyurut es eltunik, de o mindent lat. Egy szuk atjaron kell azonnal atmennie mert Gandalf es a torpok a masik oldalon vannak es tovabb mennek. Az utat azonban elzarja Gollam...aki nem latja, de erzi Bilbo jelenletet. Bilbo megragadja a kardjat hogy megolje Gollamot, mert csak igy tud atjutni tarsaihoz. Am ekkor meglatja a semmibe meredo Gollam ketsegbeesett, szenvedo, zavarodott, maganyos tekintetet. Kardjat Gollamnak szegezi, aki ketsegbeesett, nyomoult tekintettel nez ra-azaz a semmibe, hiszen o nem tudja hogy a kard a torkanak van szegezve! Bar Bilbo onvedelembol olne meg Gollamot, azert mondhatjuk, hogy az egyertelmu, villamcsapaskent kikrisdtalyosodott mondanivalo az, hogy a gonoszsag magaban hordja a bunteteset anelkul hogy egy karddal fenyegetnenk azt aki tulajdonkeppen minket fenyeget. Bilbo azert kegyelmez meg Gollamnak, mert megerti a szenvedest ami benne van anelkul, hogy tudna, mi Gollam tortenete (amit a nezo megismer kesobb a Gyuruk uraban).
A kulonbozo figurak, nevezetesen a warg-ok, azok a farkas-szeru hatalmas lenyek amiken az orkok lovagolnak, szebben vannak kidolgozva mint a Gyuruk uraban. Kedvem lelnem egy ilyen kiskutyaban, es ez nem vicc!
A kooriasok csataja mar csak hab a tortan, bar az elso repulo ko a filmen nagyon amatoren megcsinaltnak latszik, a ket verekedo koorias aztan meglehetosen csodas latvany es csak gazdagitja a filmet, bar dramaturgiai szempontbol nincs jelentosege (ebben a reszben!).
Tobb szerepet kapnak Gandalf baratai, a sasok is, akik a Gyuruk uraban csak ugy elotunnek a semmibol, az olvasatlan nezo legnagyobb megdobbenesere ("mi? most meg sasok?!"). Holott a sas mint allat Kozepfoldon fontos szereppel bir es szolgalja a (jo) magusokat, Gandalf egy tettenek hala.
A filmben van azert ugyetlenseg is (a Gyuruk uraval szemben ami viszont szinte tokeletes alkotas), foleg az elejen; van benne egy-ket utanerzes, de ez 2001 ota minden fantasy filmben van; ha valakinek, hat nekik joguk van visszanyulni az elozo filmben jol bevalt dolgokhoz. Altalaban veve tul sok benne a bunyo, az orkok nem erdemelnek ennyi jelenetet mert unasig lattuk oket a Gyuruk uraban es egyebkent se izgalmas figurak.
Az egyetlen komolyabbnak mondhato hiba az, hogy az egyik kulcsgondolat tulsagosan szajbaragosan lett szavakba es mondatokba oltve es ezert szinte hamisan cseng. Ez a gondolat nagyon erosen es fajdalmasan oszinten vegig jelen van a Gyuruk uraban, ezert nem is ertek vele egyet hogy visszaterjunk ra, foleg nem ket mondat erejeig. Ez a resz mintha egyszeruen nem illene semmihez ami korulotte el van ultetve. A gondolat az egyen fontossaganak megfogalmazasa, es az, hogy a jelentektelennek hitt atlagemberek viszik elobbre a vilagot ( "A legaprobbak is kepesek forditani a jovo alakulasan" -mondja Galadriel a Gyuruk ura elso reszeben Frodonak, miutan az elmondja neki hogy fel a gyurut elvinni Mordorig.)
A torpoket en Jackson helyeben nem enekeltettem volna meg, szerintem ennek a jellegu zenenek semmi helye ezekben a filmekben, ez alol csak Pipin eneke kivetel, mert azt a dramaturgia megkivanta; beleagyazva az eneket Boromir es Faramir apjanak megorulesebe.
Persze tobb kulcsmondandoja is van a filmnek. A torpok hazatlanul vandoroltak miota a sarkany eluzte oket szulofoldjukrol-ketsegbeesetten probalnak letelepedni, hazat keresnek; es az eredeti hazat akarjak visszahoditani. A hazatlansag temaja allandoan ott lebeg a filmben. Bilbo ezzel szemben egy olyan figura, akinek nagyon is van otthona s annak kenyelmet, konfortjat nehezen tudja elhagyni az ismeretlenert. Hianyzik nyugodt, megszokott elete.
Szamomra nagyon sokat mondo kerdes: letelepedni es felepiteni valamit ami aztan bezar(hat!) minket (mint azt Bilboval tette), vagy vandorolva, kalandot keresve elvezni az eletet, lelki es mindenfele kotelek, es tehat gyokerek nelkul? Mivel az en eletemnek is ez az egyik kulcskerdese, meglehetosen erzekenyen erint a tema. A megyeben lako Bilbo, mikor ugy dont, megis elkiseri Gandalfot es a torpoket a veszelyes kalandra, ezt mondja: "Hatam mogott a Megye-elottem az elet!"
Mindent egybevetve, bar sok kockanal ugy lehet erezni, Gyuruk ura szaga van, azert megiscsak sokkal tobb ez, egy nagyon szep visszateres egy remek alkotocsapat reszerol. Keves film dicsekedhet azzal hogy a nezoje katarzist el at. A Hobbit elmondhatja ezt magarol, meg akkor is, ha persze tokeletes vesztesen jon ki a Csodalatos Nagytestverrel valo osszehasonlitasbol.
(A hobbit-Varatlan utazas; rendezo P.Jackson, fsz: Hugo Weaving,Cate Blanchett,Ian Mckellen, Ian Holm, Martin Freeman, etc)
